A kender magyar vonatkozásai

A kender, mint gyógynövény mindig is jelentős szerepet játszott a magyar nép életében. Hogy milyen hagyományokat őrzünk, az alábbiakból kiderül.

Mik utalnak a hagyományokra?

Például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a tiszavalki Kenderföldek nevű városrész, illetve Kondoros városa is. Horthy Miklós egykori kormányzó is Kenderesen született, a családjuk kastélya is ott található. Békéscsabától délre szintén található egy Kender-földek nevű terület. Budapesten található Kender-utca, Kenderes-utca és Kendermag-utca is. Leányvár településnek pedig még egy Kender-hegye is van.

A kender őshonos növény a Kárpát-medencében, melyből egykor ruhákat készítettek, írja Nagy Géza a Magyar viseletek története című könyvében.

Vannak olyan feltételezések, miszerint a kannabis szó is a mi kender szavunkból ered, ami pedig a „kündü” szóból ered, ami a mostani „nap” szavunk régi változata. A kender nagyon sok napfényt igényel ahhoz, hogy jó minőségű legyen a virága és az olaja, ezért is hívják a kendert a fény növényének.

Volt egyszer egy magyar kenderipar

A magyar kenderipar 1950-es és az 1960-as években élte fénykorát. 1962-ben 23 ezer hektárral a cukorrépa és a napraforgó után a harmadik legnagyobb területen termesztett ipari növény volt. A rostot 9 kendergyár állította elő és azt 4 fonoda és 3 szövőüzem dolgozta fel. A kendert elsősorban a textilipar használta, vitorlavásznak, ponyvák, hevederek, zsákok, kötelek, zsinegek készültek a kenderfonalból. A nem fonható kenderkócot pedig vízvezeték-csatlakozásoknál, vagy tömítőanyagként használták a kárpitosok. A kendermagból kisajtolt olaj étolajként vagy szappan és kozmetikai cikkek készítésére is használható. A sajtolásnál visszamaradt olajpogácsa állati takarmányozásra ment, a pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat gyártottak. A rendszerváltás idejére azonban a hazai kender vetésterülete ezer hektár alá csökkent, 2007-ben pedig a rostkender ipari termesztése gyakorlatilag megszűnt.